Sportnap

Tegnap delelott volt megtartva a suliban, amire mar 2 napja gyakoroltak a gyerekek. A szuloket szepen leultettek a palya mellett felallitott szeksorokon, tuzo napon, de ennyi hideg es csunya nap utan kifejezetten jol esett a napozas :) Csak a gyerekeket sajnaltam (foleg a reception class-hoz tartozo kicsiket) mivel nagyon hamar megunta legtobbjuk az orakon at tarto ucsorgest, semmittevest. Ugyanis a szervezes nem az erosseguk a....angoloknak?!...vagy csak ennek a sulinak?! Maguk a sportjatekok otletesek voltak, erdekesek, de a program kialakitasa, a versenyszamok kozotti atmenetekek katasztrofalisan sikerultek a szervezetlenseg miatt. Iszonyu sokaig tarto, fejetlen ido-oda-ossze-vissza rohangalassal sikerult csak nagyon lassan kialakitani az ujabb feladatokhoz tartozo felszerelest, beallitani a megfelelo gyerkeket (azokat is tobbszor varialni). Foggalmam sincs, kinek milyen jelzesere indultak a gyerekek a rajtnal, mert sipszo nem volt, es semmit nem vettem eszre...ahogyan a versenyzok egy resze szintugy, mert sosem egyszerre indultak...es eleve nem volt komolyan veve semmi (nekem mindegy), mert a vegcel sem volt sosem elegge egyertelmu a gyerekeknek (miutan hol ide, hol oda pakolgattak a celt jelzo 2 karot.) Az is gond volt, hogy az egesz, nagy letszamu suli osszes gyereke mindossze 4 csapatba volt szetosztva, igy tul nagy letszamu csoportok voltak, ami azt eredmenyezte, hogy minden gyerekre max 1-szer jutott sor. Ruben pont a legeslegelso versenyben vett reszt, amit nagyon elvezett, vegigcsinalta (ahogyan majd a videon is latszik) es onbizalomban sincs hiany...mivel azt szentul hitte, es allitotta nekem, hogy o lett az elso :)) Utana viszont kb 1 ora elteltevel egyszercsak elkezdtek szetszallingozni a kicsik, szulokhoz rohangalni (keresztul kasul a versenypalyan), mert unatkoztak. Igy 2-szer Ruben is odaszokott hozzam (bar en is kuldtem vissza, tanar is raszolt) Foggalmam sincs, meddig tartott az egesz, mert masfel ora utan ott kellett hagynom (akkor meg a program szerint jonehany csoport vart a sorara), mert vervetelre volt idopontom (ahova igy is rohannam kellett) Igy nem tudom, mi lett az eredmenyhirdetes, de tuti nem Ruben csoportja, a reszeredmenyeket figyelve... Vervetel utan meg vasarolni kellett ezt-azt, aztan rohanni vissza a suliba, mert 2.45-re volt hirdetve valami "gyules"...azt hittem, vmi szuloi fele lesz...de mint kiderult (egyreszt, hogy hamarabb kezdtek), valami eloadast csinaltak a gyerekek, a 2 hettel ezelotti farmos kirandulas ihleteseben. Mig az ott keszult kepeket vetitettek ki, a gyerekek sajat kezu allatos (csirke, kacsa) jelmezekbe oltozve enekeltek allatos kis dalokat, nehanyan bemutattak alkotasokat (festmeny tehenekrol, kartondobozokbol krealt farm-jarmuvek, stb) Aztan vihettuk haza oket.

Legjobb baratjaval, Abdival:

...cim nelkul...

Multheten kedden Rubennek volt osztalykirandulasa. Innen nem tul messze, weston-Super-Mare melletti "adventure farm"-ra mentek, kulon busszal. Mi most sajna nem mehettunk vele. Nagyon jol erezte magat (es kivetelesen semmijet nem hagyta el, pedig biztos voltam benne, hogy kabat nelkul jon haza :)) Bar a sztorik meseleseben meg mindig nem a legjobb, de legalabb most magatol elmondta: latott lovat, tehenet, kecsket, es volt nagyon klassz jatszoter, kulonleges reszekkel (na itt olyan leirast adott, amibol meg elkepzelesem sincs, mirol beszelhetett)...es javareszt errol beszelt meg par mondatot. A kapott szorolapjukrol azert lattam, hogy ennel joval tobbfele allat is volt ott, kb olyasmi park/farm lehetett, amilyenen csaladostol voltunk aprilisban a szulinapjan.
Szerdan megint dokihoz kellett mennem, a korhazba. Azt hittem, rutin ellenorzes lesz, vervetel a pajzsmirigyprob. miatt, es hogy ujra elmondjak a mar telefonba bemondott eredmenyemet a Leiden-gyanuval kapcsolatban kicsi az eselyem ra.
Most nagyon sokan voltak, es bar picit kestunk, eleg hamar behivtak, eloszor vernyomasmeres. Aztan megpisiltettek (meg itt sosem kertek, igy amikor megerkeztunk, nyugodt szivvel mentem azonnal a wc-re...kisse megijedtem, amikor kb 15 perccel kesobb kuldtek pisilni a szamukra is...de kivetelesen sikerult :)
Ujabb varakozas..kozben jol megneztem, hogy egy kismama rabot bilincsben kisert be 2 rendor vizsgalatra...Ujra behivtak: kikerdezett a doki a fulladasomrol, meghallgatta szivem-tudom, baba szivet, es kisutotte vegre, hogy kb csak a hormonok miatti terhesseggel egyutt jaro problema ez, nem betegseg okozza...Aztan jott a Leidenes konzultazio: mivel a vertesztem szerint gyenge az eselyem ra, nincs tovabbi teendo vele. De aztan elkezdett gondolkodni, meg hogy a csaladban tobbeknek is volt trombozisa, stb stb...kiment valakivel beszelni errol. Es azzal tert vissza, hogy megiscsak ke ll kapnom az "ellenanyagot", megelozeskeppen...ugyanugy hasba kell szurkalnom magam minden nap, meg szules utan is kb 6 hetig, ahogy tesomnak...Pedig ennyi vizsgalat utan mar annyira remeltem hogy meguszom...Na mindegy. Ujabb korben meg is mutattak, hogyan kell csinalnom, ezaltal meg is kaptam az elso adagot. Nem volt olyan veszes, mint gondoltam.
Masnap kivaltottam a szert, es elkezdtem magamba dofkodni a tut. Azt hittem, majd biztosan nem fogom merni, remegni fog a kezem, fel oraig totojazni fogok, mire megprobalom, stb...de magamon is meglepodve egesz batran csinaltam (bar en nem "dofom", csak nagyon ovatosan, lassan adom be, igy eszre sem veszem a tuszurast) Szoval egyaltalan nem veszes, a tuszuras egyaltalan nem faj, csak a szer csip elegge, amikor mar bennem van, de ez lenyegtelen. Hat, ennel nagyobb problema ne legyen ezzel a terhesseggel sem, es akkor tokeletesen boldog leszek :)
Szombaton volt a hazassagi evfordulonk. Szerettunk volna elmenni kirandulni, ki is neztem egy klassz parkot, ahol viragoskert, kulonleges allatok, horgaszto, valami kis muzeumfele is van...de annyira esore allt, es hideg szep fujt, hogy a B tervet valasztottuk: elmentunk "plazazni" (2 evente 1-szer) Na persze hiaba volt az 5 perces perdikacio a fiuknak, hogy most az egyszer hadd csinalhassuk azt, amit mi (szulok) szeretnenk, ok pedig kisangyalka modjara egyszeruen csak jojjenek velunk...jatekuzletekbe is bementunk, hadd nezelodjenek ok is kedvukre...de nem...Vagy 3 percenkent rajuk kellett szolni, hogy adjak vissza a kezuket (legalabb ha kezen fogva jonnenenk, tudnek nezelodni is, de ha elengedik a kezunket, csak oket figyelhetjuk, hova tuntek...es nagyon nagy tomeg volt most), vagy eppen Ruben nyavogasat kellett orvosolni, lusta volt...ami ot nem erdekli, ahhoz nincs kedve, azt mondja, faradt, es nyugoskodik...bezzeg ha hirtelen talaltunk volna egy jatsozteret, akkor orakig kepes lett volna rohangalni...Szoval gyerekfelugyelet megoldasanak hijaval ez a nap sem szolhatott rolunk (apa+anya)...De legalabb ettunk egy jot a KFC-ben (ilyesmi gyorsetkezdekben az elmult 6 ev alatt kb 3-szor voltunk, tehat nekunk ez is unneplesnek szamitott :))
Egyebkent nem voltam valami fenyesen, mert szerdan (pont amikor hirtelen nagyon szep, meleg ido lett) jol megfaztam -felfogni sem tudom, hogyan- es pentektol olyan csunyan kohogtem, hogy szombaton alig volt hangom (ami nalam nagyon ritka jelenseg), Vsarnap delelott igy kivetelesen egyedul itthon maradtam, hogy legalabb 2-3 oram legyen, amikor nem kell eroltetnem a hangom es pihenhetek. Apa elvitte afiukat a gyulibe. Mara mar sokkal jobban vagyok. Es most indulok Rubenert, akinek ezek a heten sport-hetuk van, kivancsi vagyok, miket fog meselni, mert mostanaban egyre jobban odaig van a sportokert, foleg a futassal szokott dicsekedni, milyen gyors , es allitolag mindenkit le szokott hagyni (szerinte) :)))

Elmult heten...

...semmi izgi nem tortent. Ruben nagy orommel jar ujra suliba, mostmar jul 22-ig nem lesz szunet, csak kirandulos nap, sprotnap, apak napja, es hasonlo programok fogjak tarkitani a hatralevo idot. Annak kevesbe orulok, hogy -talan a baratai hatasara?!- mult heten elegge nehezen kezelheto volt, sokat veszekedtem vele, es minden este volt valami buntetesre okom...bar az is az igazsaghoz tartozik, hogy nehany eset utan a turelmem is hamarabb elfogyott a het vege fele...
Tobbek kozott nem akart jatszani Kevinnel, es egyre durvabban adta a tudtara. Idonkent megutotte kicsit (nem tul durvan, es csak 1-1-et, de persze ettol is sirva fakadt Kevin). Vagy velem volt szemtelen, abszolut engedetlen. A szobajukat tovabbra is iszonyatos allapotba tudjak "atrendezni" pillanatok alatt, rendet rakni viszont esze agaban sincs, csak ha mar nagyon csunyan raszolok miatta es buntetest igerek be (szep szora fule botjat sem mozditja)...
Nehez es hosszu volt a het Apa nelkul, akinek a tavolletet ujra kell szokni..most meg a lakotarsunk sem volt itthon egesz heten, es bar regen nem voltam felos, mostanaban valahogy az lettem, uuuuutalok egyedul lenni ebben a nagy hazban, minden este tagra nyilt szemekkel alszok el vegkimerulesben a szem-meregetestol es zajok hallgatasatol...Alig vartam a szombatot, hogy vegre nyugodtan kialhassam magam, ami sikerult is, mert bar a fiuk koran keltek, de Apa ellatta oket mindennel.
aznap nagybevasarlassal, aztan kerteszkedessel telt a nap, kihasznalva, hogy 1 hetes eso es hideg utan vegre kisutott a nap. Nem gondoltam volna, hogy egy kis funyirozas igy kikeszit...Utana kb masfel oran keresztul pontosan 20 perces bekemenyedeseim voltak...kisse korainak tartom, bar lehet hogy csak nem emlekszem mar a dolgok idejere (mikor minek kell tortennie)
Ma becsoszogtam a varosba ugyeket intezni. Miota pedig ma hazahoztuk Rubent du. ma (kivetelesen?) olyan, mint egy kisangyal. Szepen jatszottak eleinte kint a kertben (maguktol), aztan idebent, meg egyszer sem kellett rajuk szolni. A reggeli es vacsi is bekeben telt ma...vegre egy bekes nap :)) Jo lenne ezt tartosan bevezetni. :) (a ma elhagyott kabatja pedig remelem elokerul holnap!!!! :(

Helyesbites az elozohoz

Az elozo blogbejegzesben nem mindig sikerult ugy feltenni a kepeket, hogy a szoveghez megfeleloen passzoljon. Ennek oka, hogy nem abban a sorrendben csatolja a rendszer a kepeimet, ahogy en feltoltom...nem tudom, hogy lehetne jobban. De mindegy. Kijavitani pedig mar nincs kedvem (pl az egyik helyen, ahol az ilki dedirol irtam, hogy "az utolso 2 kep fiatalon es most..." mint kiderult, elso es utolso kep lett belole...de gondolom, mindenki kitalalja igy is :)
A helyesirasi hibak csupan felregepelesi hibak, utolag kijavithatnam mindet, de tul maceras es idoigenyes atirni...szoval bocsi erte.

Magyar Hon - az elmult 2 hetben

Tegnap erkeztunk "haza, otthonrol"...azaz Mo-rol vissza Angliaba. Az odautazas bruuuuutalis volt a szokatlan es hirtelen nagy hosegtol. Szombat este 5-kor indultunk, kb 16 fokbol hirtelen 30 fokos hosegben utazni 25-27 oran keresztul egy agyonzsufolt legteru, legkondi NELKULI autoban...terhesen...na persze rendesen feldagadt labakkal...
Erdekes modon Ruben birta a legkevesbe, o volt a legnyugosebb, utana en :P Es Kevin volt a legugyesebb, o csak olyankor nyafogott, ha eppen (es a legtobbszor ez megy) pont azt a jatekot szemeli ki maganak, amit Ruben vett elo, hogy azzal jatszon. Igy eleg sok vita es bekites, igazsagtetel es rovid sirdogalasok szinesitettek utunkat. Enni persze alig akartak a fiuk, es aggodtam Kevinert, miert fajlalja annyit a hasat, mert ra nem jellemzo. Egy ido utan biztosra vettem, hogy ezt az utat nem usszuk meg hanyas nelkul (mert o nagyon konnyen elhanyja magat, bar utazaskor nem volt meg eddig jellemzo), de vegul megusztuk szarazon :) Utkozben eleg sokat aludtak. A komp este 10-kor indult, amint atertunk vele es autoba ultunk ujra, Ruben es Kevin vegig aludta az ejszakat (hala Istennek), tobbnyire en is...es szegeny Apa kitartoan vezetett, szinte egesz ejjel. Jol birta, es amikor elfaradt, ugyis megallt kis idokre, de aludni csak masnap reggel valamikor egy oracskara. Elso uticelunk egyik tesomekhoz vezetett, hozzajuk vasarnap este 6-7 ora korul erkeztunk. Tesom kislanyai es a fiaim elvalaszthatatlanok voltak ezekben a napkban.








Hetfon es kedden sikeresen elinteztuk az osszes dolgunk (auto muszakiztatasa, banki ugyletek, latogatasok a kornyeken, koztuk a masik Hugimhoz is beugrottunk),a hazikonk ellenorzese...)








Szerda deli orakban indultunk az -egyik- haza, Anyumekhoz, es ott voltunk hetfo reggelig. Nagyon jo volt, bar az a par nap irto gyorsan elrepult. A fiuk fantasztikusan ereztek magukat, sokat jatszottak az udvaron, kutyaztak, kerti medenceben lubickoltak, motoroztak. E napok soran meglatogattuk egyik fiatal-csalad rokonainkat, ahol van egy kozel 2 eves kisfiu es a hetekben varjak a masodikat. Itt is nagyon jol szorakoztunk, beszelgettunk, gyerekek jot jatszottak, mert az a kisfiu legalabb olyan baratkozos es nagyon tarsasag kedvelo, mint Ruben is volt mar ennyi idosen.












Szombat este volt nekem a 15 eves erettsegi tali, amire Sanyival mentem el, mig a fiukra a nagyiek/dediek ill meg az aznap erkezett Hugim vigyaztak, jatszottak es altattak el oket (konnyeden). Amin meglepodtem, hogy allitolag Kevin nem is hianyolt engem, meg lefekteteskor sem. Ilyen sokat jelent, hogy mar o is emlekszik a (sajnos) ritkan latott csaladra is es szeretnek ott lenni. A talin mi nagyon jol ereztuk magunkat, alig varom a kovetkezot :)
Vasarnap gyulibe mentunk, ahol felnottem, de mar az akkori fiatalok kozul alig alig laknak ott, nagy reszuk meghazasodott es elkoltozott, idosek pedig betegek vagy mar nincsenek...Delutan kineztunk a falusi gyereknapra...kisse naivan. Azt hittem, meg letezik olyan (effele falun) hogy ingyenes gyereknap (amit az onkormanyzat vagy nagycsaladosok egyesulete allhatna igazan, hiszen csak par szaz (?!?! ...nekem kevesebbnek tunt) gyerek el ott...Igy penz nelkul mentunk ki. Ott amikor megkerdeztuk, mennyibe kerul, kihaltunk: 1400 ft/gyerek, ahhoz, hogy felmehessen egy db ugralovarra, egy valamilyen szimulatorra, arcot fessenek nekik es 1-2 gagyi ugyessegi jatekot kiprobalhassanak...Koszi, akkor nem kerjuk...Viszont volt 2 lehetoseg ingyen, lehetett setalovaskocsikazni es egy magas paci hatara felulve "lovagolni" 1 kort.







Ezt termeszetesen erdemes volt kivarni es kiprobalni. Ez utan derult ki, hogy felretajekoztattak minket, es csupan 400 ft/gyerek az ara annak, hogy mindent kiprobaljanak, es hozza kapnak meg egy uditot es szendvicset is. Kar hogy mar nem maradt idonk hazaugrani penzert. Meg indulas elott megneztek egy szinpadi zenes mese eloadast a kiskecskerol es a farkasrol. (a "szineszek" nem vittek tulzasba a jelmezkeszitest, a kecske pl egy barna haju csaj volt, aki farmerszoknyaban es piros poloban feszitett egy nyuszifulre hasonlito hajpanttal...a farkas legalabb fekete szerkoban volt, de normal utcai viselet)volt egy hazikojuk hatterkent, ami mogott a "kecske" kezelte a magnot, es egyszer nem az a szam indult el, aminek kellett volna, erre a (mese szerint a hazba be nem juto farkas) lazan besetalt a hazikoba es elinditotta a zenet...kisse sem volt feltuno :P De legalabb a kicsik elveztek.
Imahazba oda es hazajutast a fiuk termeszetesen nagypapam fuvarozo szolgalatat elvezve probalhattak ki, csak ugy, mint annakidejen amikor mi (a hugaimmal) gyerekkorunkban.





Nosztalgikus erzes volt latni oket ugyanott ulve es mokazva, ahogy mi tettuk. Nagyapamnak van egy kezzel hajtos mozgasserulteknek valo 3 kereku "kocsija", aminek hatul a csomagtartojaban, vagy Dedi oleben ulve igazan eletreszolo elmeny kisgyerekkent utazni :))) (amikor mi voltunk kicsik (de mar nagyobbak mint a fiaim), meg hajthattuk vagy kormanyozhattuk is)
Hetfon Ruben elerzekenyulve, sirosra gorbulo szajjal mondta, hogy nem akar innen elmenni, meg maradni akarna...De a napjaink be voltak tablazva, es igazsagosan el kellett osztani a 2 nagyszuloi haz kozott az idonket, igy mennunk kellett a masik nagyiekhoz, az orszag masik szegletebe, jo 3,5 oras utra onnan.
Mikor megerkeztunk, persze azonnal megorultek a masik nagyieknak is, es mar nem bantak az utazast, mert vegul, mint kiderult, mindenhol egyforman nagyon jol ereztek magukat. Itt hetfo estetol pentek reggelig maradtunk. Mivel itt meg mesenezesi lehetoseg sem volt, tenyleg egesz idot a szabadban toltottek. Hatalmas kert van, segitettek mamanak viragot locsolni, papanak epret szedni. Apa keszitett nekik egy hintat, azon hintaztak, es itt is kutyaztak. Meglepetesemre Potyi is nagy lelkesedessel fogadta a fiukat, pedig legutobb annyira menekult eloluk, mert nem birta elviselni a tul nagy szeretetet :P
Kevin kapott uj bilit.
Valamint itt voltunk egyutt fagyizni, a varosban levo uj nevezetessegeket megnezni.















Csutortok este volt egy "buli". Sogornom olasztanar egy fiugimiben, es szalonnasutest rendezett kb 15-20 kamasz fiunak. Ruben alig varta oket, bar mondtam, hogy ezek mar nagyfiuk, nem valoszinu, hogy jatszani akarnanak...Megis lelkesen szaladtki hozzajuk amikor megerkeztek. Fel pillanattal kesobb megilletodott arccal jott vissza hozzam, hogy "nem ismerem oket". Mondtam: persze hogy nem, de ha akarod, kimehetesz megismerkedni. Erre mar szaladt is ki hozzajuk, es 5 perc mulva ragyogo arccal szaladt vissza elujsagolni nekem: "mostmar ismerem oket". Es mar szaladt is vissza hozzajuk. Be sem lehetett oket csabitani addig, amig el nem ment az utolso is, este 9 korul. Addig vegig ott jatszottak korulottuk, es barmikor kineztem rajuk (hogy nem estek-e meg bele a tuzbe) azt lattam, hogy a fiaimat kb 8 kamasz fiu allja korbe es tatott szajjal hallgatjak oket :)) Ruben nyomta a rizsat, legszivesebben odamentem volna hallgatozni, hogy miket dumalhat, ami igy lekot ekkora sracokat?! Allitolag angolul is beszelt veluk, es volt aki megjegyezte kozuluk, hogy irigyli, mert mar jobb Ruben angol kiejtese, mi az ove...(amennyire ismerem a fiam, valoszinuleg eleg sok halandzsat mondhatott angolul, de tenyleg eleg jo angolos akcentussal :P) Sogornom szerint a diakjai el voltak ragadtatva a kicsiktol, hogy milyen edesek, baratkozosak, es vagany a dumajuk :)....haaaat...en nem tudom, csak azt, hogy en is szeretem hallgatni a csevegeseiket :) Kevin mindenkit azzal szokott "farasztani" mostanaban, hogy "ez milyen szinu"...perceken keresztul, es az eg vilagon mindennek a szinet felsoroltatja, akar 5-szor is megismeteltetve.

Ugy volt, hogy kihasznalva a jo idot es nagy szabad udvarokat, ez alatt a 2 het alatt le akartam szoktatni a pelusrol Kevint, azzal, hogy kint folyton bugyiban vagy puceran rohangalhatott (volna). De ahhoz nekem is ott kellett volna lennem, hogy amikor szol tudjam mondani az instrukciokat, hogy mit csinaljon (tudja, csak mindig emlekeztetni kell es persze dicserni)De keptelen voltam kint lenni fel oraknal hosszabb ideig. Minden bajom volt a hosegtol, rosszulletekig, ugyhogy emiatt sajnos ez a tervem meghiusult. Most meg 15 fokra erkeztunk vissza, egyenlore eselytelennek latom, hogy az iden lesz normalis nyarias ido itt nalunk is (mondjuk egy 20-23 fokkal kibekulnek,akkor mar lehet naci es pulcsi nelkul es en is eletben maradnek kint is) ahhoz, hogy sikeres szobatisztasagra szoktatast hajthassunk vegre. Igy bent macerasabb lesz megoldani :(

Innen 50 km-re lakik az egyik Dedi, hozza is atugrottunk 1-2 orara. Itt mar megszolalt az oszinte gyermek, szerencsere nem tul nyiltan, remelem nem vettek eszre Mama es Dedi, amit nekunk sugott Ruben, hogy nem szeret ott lenni. Unatkozott es nem volt kivel jatszania (egyszer az apjuk leallt veluk kicsit homokozni, sajnos maguktol nem talaltak fel itt magukat). Igy tobbnyire korulottunk ulve hallgattak a felnott (uncsi) beszelgeteseket. Pedig vittek (mint mindig) jatekokat magukkal, meg Kevin el is volt, de Ruben sajnos eleg hamar elunja magat es egyre nehezebb szorakoztatni, ill ravenni otleteket adva, hogy foglalja el magat, hiszen lehetoseg lenne mindenhol, csak otletesnek kellene lennie, hogy kitalaljon maganak izgalmas jatekokat. Talan az is benne volt az oszintesegenek okaban, hogy ez a Dedi nem olyan, aki ki tudna mutatni a szeretetet a kicsik fele. Nem tud veluk sem jatszani, sem barmi erdekeset kitallani, amivel magahoz edesgethetne az unokakat, dedunokakat. Csak elvarja, hogy ot mindenki latogassa, beszelgessenek vele, puszit adjanak a kicsik is (bar nem tul rozsa illatu) Meg csak 85 eves, de 10-el tobbnek nez ki, sot egyszer azt is mondta veletlenul magarol. Tipikus nagyon regies paraszthazban, ill. annak is csak a hatso konyhajaban lakik (a szoba-konyha egyugyanaz, es nincs furdoszoba, sem angol WC)A berendezes, "diszites", kepek a falon mind olyan hangulatot arasztanak, mintha 100 evvel ezelotti korba csoppentunk volna vissza. Gyerekkent en is jobban szerettem modernebb es illatosabb lakasokban lenni, de felnottkent megertobb vagyok, es kivancsi...Nosztalgikusan erdeklodo szemmel nezelodtem a mar-mar muzeumi "kincseket" rejto paraszthaziko kulonbozo helyisegeiben. Ez a fajta eletmod sem nekem, sem a ferjemnek nem volt szokatlan, sok hasonlo korulmenyek kozott elo idos emberrel voltunk kapcsolatban gyerekkorunkban, de a mi gyerekeinknek ez mar nagyon furcsa vilag...Probaltunk sokat meselni roluk, hogy jobban megertse Ruben ezt a Dedit is, asszem sikerult elfogadtatni vele, hogy o ilyen, es igy is kell szeretni. A masik Dediek (nagyszuleim) joval modernebb es teljesen mai igenyek szerint kialakitott tiszta hazban laknak, es mamam letagadhatna 10-15 evet (arca es oltozkodese miatt), pedig o is 84 eves mar. Es ok mindannyian tudnak gyereknyelven beszelni es szorakoztatni a legifjabb generaciot is...talan ezert volt furcsa Rubennek a masik Dedinel, hogy minden annyira mas, mint amit megszokott mashol. (e kepcsoportbol az utolso 2 kep: apai Dedimama van Dedipapaval -akit mar nem ismerhettunk meg- fiatalkorukban...es most.)









Egyebkent eleg sokat meseltunk ferjemmel a fiainknak a "regi idokrol", hogy mi milye volt, amikor mi voltunk gyerekek...talan mar ennyire oregszunk ?!?! hogy ezekrol szeretunk beszelni, hogy "bezzeg a mi idonkben", meg "amikor en kicsi gyerek voltam" :))) De amellett hogy jol esik feleveniteni a gyerekkori emlekeket, miket jatszottunk akkoriban, ugy hisszuk, hasznos, ha tudjak a mi gyerekeink is (foleg azt latva, hogy Rubennel fennall a "tul-elmodernizalodas" veszelye) hogy nem csak akkor lehet vidaman szorakozni, ha megkapjak a legfrissebben kiszemelt modern jatekokakat (es amivel idegeimre megy, hogy amint megkapja, mar azt mondja, legkozelebb mit szeretne) hanem akar ilyenek nelkul is fantasztikus jatekokat lehet kitalalni jo kepzeloerovel es tettvaggyal...Mi madzagokkal, hokedlivel, kartondobozokkal, Anyu regi haloingjeivel, pledekkel is meg tudtunk elegedni, amibol varazslatos mesevilagokat tudtunk kialakitani magunknak (pl nekunk sosem volt bolti babahazunk, de kartondobozbol es kulonbozo dobozokbol, csomagolopapirokbol, textildarabokbol sajat magamnak keszitette egyet. A Barbie babamnak en varrtam a ruhait. Nem volt fahazikonk az udvaron, de nagyapa keszitett nekunk nagy neylonfoliabol es karokbol hazat. A hokedli volt a titkarnoi asztalom, es madzagokbol mindenfele akadalypalyakat kotoztunk a fak koze. A ferjem 14 evesen igazi, motoros go-cart-ot epitett maganak, amivel lehetett versenyezni. A padlason beepitettunk (o meg profibban) magunknak sajat gyerekszobat...mert a hazban nem volt mindenkinek kulon szobahoz hely...Kincskeresos/kalozos jatekaink voltak, egyszeruen egy regi, kopott, diszes femdobozt elkunyizva a padlason levo lomok kozul es abba teve a "kincseinket": kavicsok, diszes gombok, regi (ervenytelen)fempenzek, es magunk altal rajzolt kincsesterkep...Utcan levo fakrol mosatlanul ettuk marokszamra a gyumolcsot (meg somot is, vagy ami annak nezett ki), es az udvaron "soskanak" kinezett valami nagylevelu fuvet,es loheret, meg diszmak magjait...kesz csoda hogy eletben maradtunk :))) Hatalmas szalmabalakon maszkaltunk,akkor is,ha ezutan az esti furdes felert egy kinzassal a csipo sebesuleseink miatt. A hinta egy deszakarab vagy ures gumiabroncs volt, nem pedig hiperszuper jatszohazak es monumentalis maszoka-komplexumok...Ruben tatott szajjal hallgatja ezeket a kis sztorijainkat, ahogyan mi is tettuk, amikor a mi szuleink, nagyszuleink meseltek az o gyerekkorukrol. Alig vartam ezt az idoszakot, amikor en is ilyeneket meselhetek a gyerekeimnek :)

Visszaterve az utazasunkhoz: penteken delben gyorsan felkaptuk a ferjem uj (kartyas) szemelyiet Vacott, megkonnyebbulve hogy utolso pillanatra megis elkeszult. Majd kineztunk a hazunkhoz, ezuttal mindannyian, hogy "elkoszonjunk", kicsit szomszedoltunk, aztan visszatertunk kiindulopontunkhoz, fiatalabb Hugomekhoz. Ahol a gyerekek este meg par orat tudtak jatszani, nagy nehezen sikerult oket egesz jo idoben agyba is nyomni 9 korul(ami a 2 het alatt termeszetesen az itthon megszokott 8-fel 9-es idorol kitolodott 10 korulre). Reggel konnyes bucsuzkodas volt Ruben reszerol, szivem szakadt tole, mert lattam az oszinte fajdalmat a szemeben, hogy valoban milyen nehez lehet mostmar neki is az elvalas. Tudja, hogy sokaig nem talalkozhatunk a csaladdal, unoktesoival, akikert odaig van. Mondogatta is hogy nem akar visszajonni, inkabb ott maradna...vegul mar igazi erzelmekkel mondta, hogy gyuloli Bristolt...De 20 perc vigasztalgatas es visszateresi igeretek utan csak beult velunk az autoba, Kyra (tesom majdnem 6 eves kislanya)utanunk futott az utcasarokig, integetve. Es innentol nem volt visszaut...sok-sok megallas viszont annal inkabb, (de csak egy helyen volt erdemes fenykepezni, autopalya melletti parkolokban nem jellemzo a szep taj, ill. tul gyorsan megyunk ahhoz, hogy jo kepeket lehetne kesziteni)




mire 27 oras utazas utan, total kiutve megerkeztunk vegre "haza", vasarnap delben. Az ejszakank jo volt, a fiuk megint vegigaludtak, koran kellett kelni, mert 6-kor indult a komp, de nagyon elveztek, vegre lehetett latni is mindent (mert eddig mindig ejszaka kompoztunk) Mi kicsit tudtunk pihenni a 2,5 oras ut alatt, aztan vegikimerultseg hataran szegeny ferjem meg mindent beleadott (persze kozben is megalltunk egyszer vagy masfel orara aludni) Hazuton Ausztrianal rosszabbra szamitottunk a beigert hatalmas rendori ellenorzigetesek miatt, de semmi nem volt. A hatarnal nehany autot szuroproba szeruen felrehivtak, de minket nem. Eso csak Frankfurtnal volt egy kis reszen, meg Bristol kornyeken. Egyetlen idegesito "problemank" Franciaorszagban volt, pont a kikotoben. Dunkerque-tol indult a kompunk, es mar sokszor mentunk innen. Ferjem rutinja (es kivalo tajekozodasi kepessege) miatt ezuttal nem nyomtattunk ki terkepet a komp kornyekerol, megtalalasarol. Es most ez egyszer (ferjem eleteben eloszor) total belegabalyodott ebbe a "kis" teruletbe. Semmi gond nem volt egyetlen orsagon sem atjonni, meg az uteltereleseket is konnyen megoldotta, de itt egyszeruen total elvesztunk. Meg jo, hogy joval a tervezettek elott erkeztunk, mert az a masfel ora el is ment az ott tekergesben, egyetlen varos korul/belul. Arra is rajottunk, hogy igaz lehet, amit annakidejen a francitanarnom mondott a franciakrol: nem korankelo tipusok, kb 10 elott nem kelnek, es ezert nincs is naluk olyan szo, hogy "jo reggelt"...Reggel 5 korul egesz varosban alig lattunk 4-5 autot, aki mozgasban volt valamerre, de az utcak egyebkent total kihaltak voltak!!! Sehol senki, akit megkerdezhettunk volna, merre van a kikoto...A kitablazas pedig nem volt egyertelmu. Voltak ugyan "car ferry" jelzesek, eleinte Dunkerque fele is, de egyszercsak eltuntek, es mar csak Calaishoz tartozo car ferryket mutatott, ami bekavart minket, mert onnan is mentunk mar, es tudtuk, hogy most nem onnan kell. Amikor mar az OSSZES letezo jelen vegig csalingaztunk, vegul megprobaltuk ezt is, igy kiderult, hogy megis Calais fele kellett menni, egesz messze Dunkerquetol (vagy 15 km). Mar ugy imadkoztunk, hogy le ne kessuk a jaratunk (nem volt penzunk arra, ha esetleg a kovetkezohoz kulonbozetet kertek volna) 45 perccel indulas elott be kell check-olni, azaz 5.15-kor legkesobb. Mi 5 orakor meg nem tudtuk, hol vagyunk, es jo uton haladunk-e...par perc mulva kiderult, hogy vegre ez a helyes ut, es 5.20-ra oda is ertunk, azonnal tulestunk a checkolason, es mire bealltunk a sorba, mar engendtek is fel a kocsikat. Szegeny ferjem ebben az elkeseredett, mar-mar remenyt vesztett keresgelesben jobban elfaradt, mint az elotte valo kb 20 oras vezetesben. De hala Istennek epsegben, minden baj nelkul hazaertunk.
Ma megkezdodott mindenkinek a szokvanyos hetkoznapja, Apa dolgozik, Ruben suliban, en a hazat tettem rendbe, kipakoltam/elpakoltam, nagymosas, kesobb takaritas, fozes...

Par szo a pocaklakorol: az elmult heten egyre aktivabb kezdett lenni. Mostmar kivulrol is latszik a mocorgasa, es mar nem csak "tapizas" van, hanem szabalyosan erzem a kis tappancsait, hogy egeszen kis "emberforma" kopogtat kifele, egyre gyakrabban es hosszabb idokre. Foleg este es kicsit ejjel a legaktivabb (remelem nem marad ilyen szuletes utan)A pocakom szerintem oriasi, 3 het alatt 7 cm-rel bovult a korfogatom :( Ebbe beletartozik a magyar hazi koszton eles :)) Valahogy mindig tobbet eszek, ha hazamegyunk :( Plusz 8 kg-nal tartok, pedig meg csak a 23. het.Szoval sajna most nem voltam olyan ugyes es ovatos a sulyom kordaban tartasaval, mint Kevinnel, most bizos tobb kg jon fel...de remelem ugyanennyi le is fog menni igy is.