Tortenet kezdete: hajnali 1-kor megint eros osszehuzodasokra ebredtem, eleinte nem is nagyon tartottam izgalmasnak, hiszen hetek ota nagyon sokszor ereztem mar ezt, es mindig elmult par ora mulva. De valami azt sugta, most is erdemes figyelnem az orat...ha mar aludni ugysem tudok. 3-szor 9-10 percesek, utana surusodtek, erosodtek, de eleg rendszertelennek tuntek a gorcsok. Egy ora mulva viszont jott par egesz eros, innentol elkezdtem komolyabban venni a dolgokat :)Ra fel oraval mar eros 3 percesek voltak, aztan megint csak 10 percesek...de mar biztosra vettem, EZ AZ A NAP...
2.45-kor felkeltem keszulodni, erre Sanyi is felebredt, bar ot meg nem akartam ebreszteni, de mivel latta, komolyan veszem a dolgokat, o sem birt visszaaludni az izgalomtol. Egyutt elkezdtunk keszulodni. Fiuknak ruhat elokesziteni, Kevinnek valtopizsit es agynemut, ha baleset tortenne ejjel...a korhazi taskaba az utso dolgokat...kozben a jarkalastol meg erosebb 2 percesekke valtak.
3.15-kor felhivtuk a korhazat es a baratunkat, akit babysitternek hivtunk at (SZULESZNO volt regen, neki 4 nagyobb gyermeke van) Nehezen vettek fel a telefont, de vegul hamar atert, jo komas szemekkel :) Nemsokkal utana elindultunk. En ugy ereztem, ugyanolyan eros 3 perceseim vannak, mint Kevinnel amikor beindultunk, tehat biztos voltam benne, hogy celegyenesben vagyunk. Utolag kiderult, Rachel (a "babysitterunk")magaban biztosra vette, hogy meg visszajovunk, mert egyaltalan nem latta rajtam, hogy "vajudnek"...tul jol turom ezeket az osszehuzodasokat. :)
4.10 korul ertunk a korhazba. Szep lassan zajlott korulottunk az elokeszitesem. Lassan bevezettek a szuloszobaba (vagy csak vizsgalo? ki tudja, mindenesetre ugyanugy mint Kevinnel, abban a szobaban szultem, ahova elsore bevezettek) Tanulo szuleszno jott,(kesobb megerkezett az igazi is) atnezte a konyvemet, kerdezoskodott, adatokat irt fel, vegul monitorra kapcsolt (baba szivhangjat figyelni), amin tobb mint fel orat voltam, mert addig nem vehette le, amig vissza nem ert a rendes szuleszno is, akit eppen surgos ugyhoz hivtak...A monitorozas eredmenye: nagyjabol 2-3 osszehuzodas 10 percenkent, es nem eleg rendszeres es (szerintuk) nem eleg eros, tehat meg "nem vajudok", es igy nem lehet tudni, milyen messzire vagyok a vegetol, milyen tempoban fogok tagulni, stb...
5.50-kor megvizsgaltak, 5 cm-re voltam nyitva, tehat feluton voltam(kb 5 ora alatt jutottam el)
A fajasokat meg mindig ugy turtem, hogy eszre sem vettek rajtam, mikor jonnek, csak becsuktam a szemem, de nem adtam ki semmilyen hangot....Ezert azt javasoltak, setaljak, vagy uljek labdara, hogy felgyorsitsuk es utana ujra megvizsgalnak, hogy alakulok. Labdat valasztottam, gondoltam kiprobalom, annyian dicsertek...Ezen azonnal felerosodtek a fajasok, rogton hagngosan kezdtem sohajtozni, ekkor mar csak Sanyival voltunk kettesben. Mondtam, hogy azonnal hivassa az anesztezilogust, mert epiduralt AKAROK, MOOOOOST!!!! :) Errol annyit, hogy terveztem kapni, de mivel elozo este eleg keson injekcioztam be magam a Clexane-nal, es a szules napjan nem lehetett volna a 2 egyszerre, igy biztosra vettem, hogy megint lemaradok rola. De utanakerdeztek az orvostol a monitorozas kozben, es kiderult, hogy eleg 12 oranak eltelnie az injekcio es epidural kozott, es lassan mar ott tartottam tehat megallapodtunk, hogy szolok, ha szeretnem. De mire szoltam, a labdan ulve, az anesztezilogust surgos esethez hivtak, es hiaba hivogattak, nem tudott jonni...nem is lett volna ra mar idom.
A labdan ossz. 3 db kb 1 percesnek tuno fajast birtam elviselni, ekkor gyorsan visszamasztam az agyra, amig ossze tudtam szedni magam hozza. Onnantol megallas nelkul nagyokat sohajtoztam, az osszehuzodasok allandoak es alig elviselhetoek voltak...kezdtem kicsit felni, hogy fogom kibirni megint fajdalom csillapito nelkul) a veget, ha mar most ilyen rossz...de igyekeztem koncentralni es batoritani magam. Tudtam, hogy mar naaagyon kozel vagyok...
A tanulomidwife hirtelen megnyomta a piros gombot, ugy meg volt illetodve, hogy amikor meg csak par perce azt hittek, oraim vannak, es ki tudja milyen tempoban haladok, hirtelen a masodik felut csupan fel oranyi volt (a vegeig) Jott a szuleszno, masodik vizsgalatra nem is volt mar se ido se szukseg.
6.25-kor elment a magzatviz, par perc mulva ereztem, hogy nyomni kell.
6.39-kor mar a mellkasomon pihegett a draga kis csuszos testu, enyhen lilas szinu kisfiam. Mindossze 4 percig tartott a kitolasi szakasz.
Nemsokkal kesobb a placentat is finoman kihuztak...es utana csak azt ereztem: mennyire kimerult vagyok, kaba a "pipazastol" (amit nagyon nem akartam, de vegul rabeszeltek, es az elso par szivas utan tenyleg jobb volt vele, es most ugyesebben hasznaltam, hogy ne ussem ki magam vele annyira mint legutobb, azert igy sem voltam egeszen 100-as miatta, es bar nagyon figyeltem a szuleszno utasitasaira, ugy tuntem neki, mint aki nem hallja, pedig csak nem volt erom kinyitni a szemem es ranezni amikor szolongatott...) Vegtelen megkonnyebbultseg toltott el, hogy TUL VAGYOK RAJTA...vegre a kezemben tartom a gyermekem, amire honapok ota annyira vagytam...VEGE vegre minden kellemetlensegnek...kezdodhet az ELET :)))
Azert a kellemetlensegeknek meg javaban nem volt vege. Ezutan kovetkezett szamomra a legrosszabb resz varras. Pedig megorultem, amikor azt mondta a szuleszno, hogy szerinte nem repedtem (ketelkedve hallgattam)...hat ki is derult, megis, megint kozepes erosseguen, tehat nem csak bor de izomszovetek is, befele...Raadasul eppen lejart a muszakuk, de nem akartak pont most atmasszolni, tehat inkabb gyorsan nekem estek, es igyekeztek gyorsan osszevarni...ami meg igy is 30-40 percig tartott. Gondolom azert is, mert nem konnyitettem meg a dolgat, allandoan "megugrottam", amikor hozzamert. Nem tudom miert nem tudnak ugy adni erzestelenitot, hogy tenyleg semmit ne erezzek?!?! Eppen csak a tuszurasokat nem ereztem, minden mast nagyon is. Javaban lelkesen "pipaztam" tovabb, meg jobban is, mint a szulesnel, es ugyanugy fel kellett sikitanom idonkent, mint a nyomas kozben...pedig en tenyleg sokat kibirok...Aztan amikor mar befejezte, de meg elkotes elott, meg mindig vereztem valahonnan, es nem talalta, honnan, ezert jott a legbrutalisabb resz: jo alaposan atmatatni belul is, honnan verzek (nehogy a mehem, vagy valami), kivul a hasam is nyomkodtak, belul mintha 3 kezzel konyekig jartak volna (persze nem, csak ilyen erzes volt)...vegre megtalalta, eleg sokara, hogy volt meg egy kisebb szakadas, amit addig nem latott.
Aztan szepen elbucsuztak, es magunkra hagytak. Egy nover hozott teat, megkerdeztuk kesobb lefurodhetek-e...na ekkor derult ki, hogy a nagy sietsegben pont a tusfurdomet hagytam otthon)...Egyebkent amikor monitorra kotottek, meg utcai ruhaban voltam, megigertek, hogy hoznak korhazi ruhat, nem tudom, mikor akartak ideadni, de nem maradt ra ido, igy abbana pulcsimban szultem, amiben megerkeztem...szerencsere nem ment tole tonkre :)
Furdes utan is meg jo sokaig harmasban voltunk Sanyival es Patrickkal. Feloltoztettem a babat, magamat, cuccainkat osszeszedtuk, fenykepezkedtunk, es leultem egy fotelbe, varva hogy egyszer ajd ertunk jonnek, es atkisernek a "halotermekbe"...Amikor jott a kovetkezo szuleszno, kiderult, hogy meg egy csomo meres elmaradt a muszakvaltas miatt. Eszre sem vettuk, hogy a babat meg nem mertek meg, stb...igy ekkor csinalt meg minden vizsgalatot a babaval, es a papirmunkak...Kb del volt, mire attolt a szuleszetre, ahol most 6 agyas szobaba kerultem.
Mindegyik agy kulon elfuggonyozott volt, eppen altogatasi ido...Patrick sokat nezelodott, csendben volt, neha el-el szundikalt. En kenyelmesen pihenhettem. Es szornyulkodtem, hogy a rokonok, apukak mennyire tapintatlanul hangosak. Volt egy csalad, akik ugy neztek ki, mintha valami roma beutesuk lett volna...az apuka es anyuka "duoban" vagy eppen egymassal "versenyezve" hagosan nagyokat bofogtek...Masik agynal hangosan beszelgettek, a babak sirtak, harmadik agynal az anyuka idegesitoen furan beszelt a nagyobbik gyermekehez. Nem lattam oket, de a gyermek hangjabol itelve kb 3 eves lehetett, George. Az anyja egesz ido alatt megallas nelkul hozza beszelt (mint utobb kiderult, azert mert a batyo nagyon feltekeny volt a frissen szuletett iker kishugaira) De ami idegesitett, hogy E/3. szemelyben beszelt VELE..."George szeretne ezt vagy azt? George most szomoru...George nem akar egy kis valamit?" Aztan ejjel a 2 mellettem levo agyon alvo anyuka hangosan horkolt. Az egyik fel sem ebredt a sajat gyereke sirasara sem. Patrick 4-5 orakat aludt, tok jol kipihenhettem volna magam egy 1-2 agyas szobaban...de innen alig vartam, hogy megszabaduljak. Es ez meg mindig jobb szoba volt, mint amilyenben Kevinnel voltam, es amiket ott halgattam...
Vasarnap delutan haza is engedtek, addigra egy csomo vizsgalatot elvegeztek meg Patrickon. En nagyon jol ereztem magam.
Az idozites pedig tokeletes volt, szombat reggel szuletett, mielott attoltak volna a szobaba, Sanyinak el kellett indulnia, vitte magaval a fiukat is LONDONBA, Anyuert a repterre, aki du. 2-re erkezett. Este vele egyutt jottek be a korhazba, de ot nem engedtek mar be (este 6 korul) csak Sanyit a fiuval, anyu pedig kint sirdogalt...de nem tudta meghatni az or. Igy a fiuk sem sokaig maradtak. Kevin naaagyon edesen, izgatottan fogadta a kistesot, csupa vigyor es vidamsag volt, es nem felejtette el, hogy o akarta eloszor kezbe venni. Igyekeztem ugy odaadni nekik, hogy ne legyen sertodes, mindkettonek jusson "belole" egyszerre :) De Rubenen lattam valami fura szomorusagot...mas volt, mint szokott, es korabban sokkal lelkesebben varta a babat, most nem latszott rajta az orom, vagy izgalom...Hamar le is maszott az agyrol es inkabb magaban eljasztott az agy szelen...
Vasarnap hazaerve nagyon jo volt ujra itthon lenni. Hianyoztak a nagyobb fiaim. Buszke voltam rajuk, hogy semmi gond nem volt veluk. Reggel amikor felebredtek, Ruben nagyot nezett, hogy Rachel van veluk, rogton tudta, miert (mert elore felkeszitettem oket arra az esetre, ha ejszaka tununk el), es szepen elmagyarazta Kevinnek a szitut, aki szinten gond nelkul fogadta, megertette.
A kovetkezo 2-3 napban eszrevettem meg erdekes arcokat, foleg Rubenen, pedig a babaval nagyon aranyosak voltak, simogattak, puszilgattak, szivesen kezbe vettek...es amikor eppen nem kellett etetni, azonnal igyekeztem inkabb veluk foglalkozni, meg tobbet, mint a terhesseg utolso heteiben tudtam (mar masnap tobb energiam volt, mint az utso par hetben, ezt nagyon elveztem)
Kevinen pedig a szobatisztasagban tortent visszaeses...ahogy a "nagykonyvekben" meg van irva. Nem ertem, miert tortenik mindez, hiszen latszolag tenyleg szeretik a kistesot, igazan sokat foglalkozunk veluk is, es roluk erdeklodunk, nem a babarol beszleunk allandoan, stb...De Kevin a het elejen 4-szer is bekakilt a bugyijaba, mindig az asztal ala elbujva. Tudtam, mit csinal ott, de mindig tagadott, es nem akart bilire ulni, stb...nehez volt, es foleg nehez volt okosan kezelni a helyzetet...nem is nagyon sikerult ugy ahogy szerettem volna. Vegul meg ezen az elso heten megtort a jeg, es elkezdett ujra a bilibe kakilni, magatol. De az oviba szoktatas nagyon nehez lesz, nehezebb mint eloszor gondoltam. Ezt a hetet kihagytuk. Rubent a mami kisergette a suliba/bol, Kevin itthon maradt velem. De a heten hetfotol ujra megprobaltam. Nem tudtam, hogy 2 napig nem lesz ott az o ovonenije, a tobbi pedig nem fog vele foglalkozni ugy, mint egy beszoktatossal. Tehat a hetfo nagyon nehez volt, mert a kicsit is vinnem kellett, aki nem tudott aludni, egyszer meg is kellett etetni, de kozben vegig nekem kellett jatszani Kevinnel is. Egy pillanatra sem engedett eltavolodni magatol, ha arrebb mentem, sirva jott utanam, es kovetelte hogy jatszak vele. Viszont annyira maskent viselkedik itt, mint otthon, hogy szinte megijedtem, termesztes-e, hogy ennyire magaba fordul itt, nem hajlando szoba allni az ovonenikkel, ugy csinal, mint aki meg sem hallja oket, amikor kerdeznek tole valamit, inkabb gyorsan nekem mondja: "anya, szeretlek". Es csak es kizarolag az autokkal akart jatszani (ami most a kedvencei, de itthon jatszik massal is) Nagyon sokaig kellett hatarozottan probalkoznom, hogy ravegyem nehany masik jatek kiprobalasara is. A vegen pedig azert volt hiszti, mert akkor jutott eszebe egy olyannal (babok) jatszani, amire addig ra sem akart nezni, hiaba ajanlgattam.
Ma kellett volna megint mennunk, ma mar ott volt az ovonoje, de olyan remes ejszakank volt Patrickkal hogy keptelen voltam idoben felkelni es felkeszulni...
Patrickrol legkozelebb irok, mert most mennem kell, de meg gyorsan teszek fel par kepet.
